Gleam – Csillogás

„Nem esik rá a választásom. Többé már nem. Én magamat választom”.
Midász király tett azzá a nővé, aki ma vagyok. Hírhedtté. Elérhetetlenné. Az övé.
A bezártság azt a téveszmét kelti bennünk, hogy távol tudjuk tartani a rosszat…, amíg rá nem jövünk, hogy a rossz tart bent minket.
Most egy különös királyságban élek, hazugok között, nincsenek szövetségeseim, mégsem ülök a babérjaimon, és hagyom, hogy elfonnyadjak. Nem! Van valami, ami virágba szökkent az elnyomásom ellenére is. Valami baljós. Valami dühös.
De arra egyáltalán nem számítottam, hogy éppen hozzá fordulok. Ravinger királyhoz.
Vészjósló, nagyhatalmú és túlságosan vonzó. A saját káromon tanultam meg, milyen, ha megbízom egy engem befolyásolni akaró királyban, akkor hát miért dobban meg a szívem, valahányszor Ravinger király a közelemben van? Óvatosnak kell lennem, különben a szabadságomnál jóval többet veszíthetek.
A lelkemben harcot vív a megbánás és a bosszú, és gyorsan tervet kell kovácsolnom, mielőtt belegabalyodok a királyok és királynők ármánykodásába.
Mert engem többé nem zárnak rácsok mögé. Ezúttal nem. Most én fogok csapdát állítani.
Csak azt remélem, hogy a szívem sértetlenül kerül ki ebből a harcból.