Gyermekeink játékai

Teljességében kell megélnünk a világot, mivel a gyermeki lét jellemzője a teljes jelenlét. Milyen azonban az a világ, amelybe a mai gyermek belép? S miért kell ma az egykor spontán megtanult dolgok nagyrészét tudatosan kifejleszteni: mi több, tanítani a gyerekeknek? Lelkiismeretesen és tudatosan csak akkor állíthatjuk össze az iskolai tantervet, ha minden egyes évfolyamnál felmérjük, mi az, amit a gyerekek nem hoztak magukkal. Ha igazán odafigyelünk arra, hogy milyen területeken van szükségük irányításunkra, a gyerekektől megtudhatjuk, mire kell megtanítanunk őket. Ma ezeket a területeket az olyan könyvek segítségével térképezhetjük fel legpontosabban, amilyen például a Gyermekeink játékai című könyv is. Ma már ugyan is látjuk, hogy a gyerekeknek meg kell tanítani, milyen kapcsolatban áll testük a világgal, s ami a legfontosabb: a többi emberrel. Az olyan világban például, ahol a nézés nem feltétlenül jelenti a látást, a látni tudást tanítani kell, de legalábbis fejleszteni, hogy a tanuló eljusson az igazi látásig, ami a látó és a látott dolog közt kreatív kölcsönhatást feltételez. Ennek kialakulására nem ad lehetőséget a tévén vagy a számítógép képernyőjén megjelenő képek látszatvilága.
A szerző szakavatottan követi nyomon a gyermeki személyiség fejlődését 3-18 éves kor között. Elemzi, hogyan járulhatnak hozzá a különböző játékok a gyermekek lelki fejlődéséhez. Segítségükkel megérthetjük, hogy mi a szerepe az egyes életkorokban a játékoknak. Értékes segítséget nyújthat minden tanárnak, szülőnek, mozgásszakértőnek, mozgással foglalkozónak. És persze a játszani szeretőknek kifogyhatatlan kincsestára.