Hitler utolsó dobása

„Egy amerikai katona a szövetségesek arcvonalán az egyik bokor mögül kémlelte a Brenta folyó völgyét – a hegyek fák borította lábainál szétszórt tanyák festői látványa tárult elé. A dombvidék tele volt német ejtőernyősökkel. Az ellenséges vonalak felől többen is egyenesen az amerikai közlegény felé tartottak: fél tucat partizán, fegyverrel a kezében, egy jobban öltözött, fegyvertelennek tűnő civil, valamint egy szikár alak kopott, szürkéskék egyenruhában. Mindenki, aki ébren volt az amerikai frontvonalon, árgus szemmel figyelte, ahogy ezek az emberek előbukkannak a német hadállások közül és leereszkednek a lankán a völgybe. El sem tudták képzelni, mindez mit jelenthet.”
Először olvashatjuk teljes egészében annak döbbenetes történetét, hogy 1945 áprilisában a német lágerekből hogyan gyűjtötték össze és szállították az olasz Alpokba a nácik legértékesebb foglyait, hogy Hitler alku tárgyaként használhassa őket a világháború utolsó napjaiban zajló kockázatos végjáték során.
Az SS-nek kiadták a parancsot: amint a katonai helyzet romlik, végezzék ki mind a százharminckilenc túszt – európai államfőket és tábornokokat, náciellenes összeesküvőket és családtagjaikat, brit titkos ügynököket, a „nagy szökés miatt” híressé vált angol tiszteket, pilótákat, időseket és gyermekeket.
Feszültséggel teli dráma kezdődött. Az őrök egyre kiszámíthatatlanabbá váltak, és a rabok sorsát az SS és a Wehrmacht közti súlyos konfliktus is beárnyékolta, míg végül az amerikai hadsereg kétségbeesett mentőakciót indított a kiszabadításukra.