Hold a palotában

Csodálatos, magával ragadó olvasmány, mely egy lenyűgöző, egzotikus és egyben kegyetlen korba és körülmények közé repíti az olvasót.
A HATALOMRA VÁGYÓ NŐ ÚTJA SOSEM KÖNNYŰ
A palotában élő ágyas hamar megtanulja, hogy a császár figyelmét sokféleképpen fel lehet kelteni. Sokan fehérre festik az arcukat, vörösre az ajkukat és vonzó frizurát készítenek maguknak, hogy a szépségükkel elkábítsák a birodalom leghatalmasabb emberét. Mások jádefüggőt vagy kalligráfiával díszített tekercseket adnak neki ajándékba, hogy lenyűgözzék. A legtöbben pedig a csábításról szerzett tudásukra hagyatkoznak. Az ifjú Mej azonban semmit sem tud ezekről a női praktikákról, mégis felejthetetlen ajándékkal szolgál a császárnak.
Mej intelligenciája és kíváncsisága kissé különccé teszi őt az ágyasok között, azonban a császárt lenyűgözi. Mikor végre abba a helyzetbe kerül, hogy elcsábíthatná Kína legbefolyásosabb emberét, az udvarban hatalmi harcok alakulnak ki, melynek közepette a lány élete is veszélybe kerül.
A Hold a palotában című történetben a szerző életteli képet fest az ősi Kínáról, ahol a szerelem és az ambíció érdekében gondolkodás nélkül áldoztak fel ártatlan életeket.
”Randel káprázatos regénye elegáns, modern stílusával és valósághű részleteivel lenyűgözően fedi fel a kínai Tang-dinasztia háremének szívszorító, mesterkedésekkel teli világát. Letehetetlen olvasmány, időben és térben is messzire repíti az embert. Bravó!”
Stephanie Dray, író
”Friss, lírai stílusával és nagyszerű mesemondói tehetségével Weina Dai Randel az olvasó elé tárja a hetedik századi Kína császári udvarának belső életét. Mej – akinek a neve egyszerűen annyit tesz: ”testvér”, mivel középső lánya a szüleinek – már nagyon fiatalon szembesül a császári udvar intrikáival, ahol a feleségek és ágyasok a hatalmi pozíciókért küzdenek egymással, míg a férfiak a császári trónért harcolnak. A hősiesség és merészség meséjébenegy rang nélküli lány saját kezébe veszi a sorsát. Csillogó ékkő a regények között.”
Christy English, író
”A HOLD A PALOTÁBAN Vu császárnő ravasz, állhatatos személyiségét rajzolja meg. Lírai és izgalmas, gazdagon részletezett regény.” – Kirkus Review
Weina Dai Randel Kínában született és nevelkedett. Dolgozott újságíróként, újságszerkesztőként és egyetemi oktatóként. Szívügye a történelem, ezért szeretné minél szélesebb körben megismertetni az emberekkel a klasszikus kínai irodalmat, a kínai dinasztiákkal kapcsolatos meséket és a kínai történelem szereplőinek történeteit. Jelenleg Texasban él.
Részletek a könyvből:
”Most már tudtam, hogy a szerelem és végzet két vadló, melyeket nem lehet irányítani. Két különböző irányba vágtatnak, és amerre ők mennek, a vágy és a remény folyói sosem találkoznak. Aki az egyiket követi, elárulja a másikat. Csak úgy teheti boldoggá az egyiket, ha összetöri a másik szívét. Mégis azt feltételeztem, hogy ez is az élet része, olyan lecke, amit meg kell tanulnunk. A felnőtté válás lemondásokkal jár, és a jövő felépítéséhez le kell mondanunk a múltról. Nem tehetünk mást, mint hogy reméljük a legjobbakat, és hisszük, hogy az általunk választott ló biztonságba vezet minket.”
”Szilva megtanított az arcom kifestésére. Körülöttem sürgött-forgott, kiszedte a szemöldökömet, fehér krémet kent az arcomra, kifestette az ajkamat. Amikor a képmásomra bámultam a bronztükrömben, alig ismertem fel magam. Az arcomat fehér lepel takarta, az ajkam közepén egy vörös pötty ült, a szemem felett pedig két vonal húzódott, olyan alakúak voltak, mint a repülő molylepke, mely törékeny, tovaillanó, rövid életű.”
”Alig ismertem fel az új nevem terpeszkedő ecsetvonásait és hosszú vonalait. A tinta lefolyt a mellemen, összegyűlt a dekoltázsomban, és lekígyózott a köldököm felé Mej Niang lettem, a csábítóan szép lány. Nagy megtiszteltetés, hogy a császár hivatalos nevet adott nekem, én leszek az első nő a birodalomban, aki ebben részesült”
”Ha ismered az ellenségedet és önmagadat, nem kell félned száz csata kimenetelétől. Ha magadat ismered, de az ellenségedet nem, minden győzelemért elszenvedsz egy vereséget. Ha sem az ellenséget, sem magadat nem ismered, minden csatát elveszítesz.”
Szun-Ce, A háború művészete
”- Na és a család? Az nem illúzió. Az jelent valamit.
És vajon mit? Család, gyerekek, szeretet, tisztelet. Hová vezet mindez? – Nem találtam szavakat. – Világi kötelékek pusztán, csalóka hívságok, melyek úgy húznak minket, mit a járom, őrlésre kényszerítenek. Jusson eszedbe, hogy végül semmi nem fontos, minden porrá lesz!”