Hunok a Selyemúton

Olvasóink a kötet alapos elolvasása nyomán rájönnek arra, hogy ebben a könyvben sokkal többről van szó, mint amit a címe ígér. Ez így van rendjén. Szerzője, aki igen behatóan ismeri szinte az egész Közép- és Belső-Ázsia nomád népeinek, sőt város- és oázislakóinak a történetét, hatalmas munkára vállalkozott. Tette ezt azután, hogy idehaza és az említett hatalmas kontinensrészben alapos orientalisztikai tanulmányokat folytatott. Alapjában véve nemcsak a hunok és birodalmuk népeinek története érdekelte, hanem alapos és több nyelvre kiterjedő ismeretei révén kísérelte meg sok-sok nyelvi terminus, sokféle történeti folklóranyag megértését és azok sikeres elénk tárását. Természetes, hogy a címnek megfelelően, elsősorban a hunok és azok birodalma érdekelte ugyan, de azon céltudatosan túl is lépett. Joggal fűzi fel ismereteit a Selyemútra, hiszen ez az óriási közlekedési út, amely hosszú-hosszú évszázadokon át szolgálta a népeket, rendkívüli lehetőséget biztosított fő- és mellékvonalaival, leágazásaival együtt nemcsak a háborúkhoz, a hadseregek felvonulásához, hanem elsősorban a kulturális javak cseréjéhez. Amíg funkcionált, szerepe óriási volt, és ezt a múltbeli szerepét főleg a 19. század kutatói (köztük hazánkfia, Stein Aurél volt az egyik élenjáró) nyomán kezdték feltárni, de még igen sok a megvilágítandó részlet. Akinek a kezében volt ez a fontos „nemzetközi” szárazföldi útvonal vagy annak jelentős részlete, az sokfelé üzenhetett, küldhetett kereskedőket, működtethette kultúrák ütőerejét.