Istenkereső versek

Az Iránytű sorozat e kötete a csend, az ember, a kétségbeesés, a találkozás és a vágyakozás fogalmak köré rendszerezi klasszikus költőink istenkereső verseit.
Minden kategória más oldalát jeleníti meg az ember saját magával, másokkal és Istennel való kapcsolatának. A klasszikus magyar költők érzékeny lélekkel megfogalmazott istenkereső strófái segítenek a versekben csendesen elmélyülő ma emberének Isten felkutatásában és meglelésében.
A klasszikus magyar költők nemzedékeinek életművében külön ciklusokat formálnak az istenkereső versek. Ezek közül kiemelkednek Ady Endre, József Attila, Babits Mihály és Juhász Gyula művei.
Nagy költőink istenkereső útja kalandos és kacskaringós. Babits kérdező alkat, költői kérdései a „miért vagyunk a világon?” problémáját feszegetik. Juhász Gyula költeményeiben keresi a földön minduntalan elbukó és újra megszülető tisztaságot és jóságot az emberen túli végső értelemben. Fölismeri az Alkotót a természetben, a táj lenyűgöző színjátékában, hogy egybeolvadjon a kifürkészhetetlen Teremtővel. József Attila nem volt vallásos értelemben hívő, gyakorló kereszténynek sem tartjuk. Bár számtalanszor kételkedik Isten létezésében, számos költeményében mégis prófétai lelkülettel, erőteljesen megvallja őt. Ady Endre kapcsolata Istennel a gyermeki, feltétlen bizalom és a felnőttkori elbizonytalanodás kettősségén túl sokszínű, indulatokkal és megnyugvással teli.