János vitéz – Toldi – Lúdas Matyi

A Toldi csodálatos, egyszerűségében is hallatlanul művészi nyelve, stílusa, kompozíciója ma már archaikus. Méltatói elsősorban epikus objektivitását, népmese tisztaságú szerkesztőművészetét, ”homéroszi” derűjét, főhősének realista és romantikus vonásokból kikevert vonzó figuráját, a plebejus népiesség eszmei képviseletét szokták kiemelni. (forrás: cgi.matav.hu/legeza alapján) A János vitéz népszerűségét a belőle készült számos feldolgozás is bizonyítja. A mű újszerűsége kitűnik már a két főszereplő megválasztásában is, népi alakok, akikben kifejeződik a nép kiszolgáltatottsága, nincstelensége, de egyúttal mély, igazi embersége, erkölcsi ereje. A talált gyermek s az árva lány a népmesék és népballadák világára emlékeztetnek, de éreztetik a költő korszerű mondanivalóját is, aki az üldözötteket és elnyomottakat – a népmese jelképes igazságszolgáltatásával – végül is Tündérország trónjára emeli. A történet a realitásból indul ki, első része (I-IV.) a reális alföldi környezetben játszódik, a pásztorkodás, az elbujdosás, a zsiványtanya beleillik ennek valóságrendjébe. A katonákkal való találkozáskor új világba lépünk, de nem a népmesék, hanem az obsitos anekdoták szférájába, ezt jelzi a földrajzi játék és a sok nagyotmondó füllentés is.