Kárpátországi téridő

Az ötletgazdák országhatárok által szétszabdalt magyarságunkat képviselő, no meg óceánokon túlra sodort kollégákat kértek fel a közreműködésre, ugyanúgy, mint az előző két esetben, most is Galbács Pál ötlete nyomán. Azzal a kéréssel fordultak hozzájuk, hogy magyarságunk egy-egy kiemelkedő képviselőjéhez, történelmünk, kultúránk valamely jelentős személyiségéhez találjanak egy olyan csatlakozási módot, amiből kiderül, hogy közvetve vagy közvetlenül felvette vele a kapcsolatot.
A kötet szerzői Erdélyből, Magyarországról, Felvidékről, a Vajdaságból, Szlovéniából verbuválódtak, de van köztük a Székelyföldről Ausztriába vagy a távoli Hawaii-szigetekre, illetve a Partiumból Ausztráliába elszármazott újságíró is.
Szép színes paletta kerekedett ki. „Megszólal” Bolyai János matematikatudós, Latinovits Zoltán színészóriás, egy nem mindennapi kisiparos, a magyarság ügyét önzetlenül szolgáló Szabó Béni brassói szűcsmester, Nagy Imre zsögödi festőművész, Sövér Elek gyergyóalfalvi festő, Keöpeczi Sebestyén József címerművész, heraldikus, Bartók Béla, Domokos Pál Péter, Jagamas János néprajzkutató, Pataky Kálmán operaénekes, egy sor irodalmár – Petőfi Sándor, Karinthy Frigyes, Rejtő Jenő, Szabó Magda, Kányádi Sándor, Móra Ferenc, Bözödi György, utóbbi kettő a történelemben is igen jártas –, s hozzájuk csatlakozik László Gyula régész.
Megjelenik továbbá Heltai Gáspár reformátor, nyomdász és Szenczi Molnár Albert református lelkész, nyelvújító, a történelmi személyiségek közül Apafi Mihály fejedelem, de előbukkan Bocskai István, Vajk, azaz Szent István és Gizella királyné is, gróf Hadik András és Görgei Artúr hadvezér, Gábor Áron 1848-as ágyúöntő, tüzér hős, továbbá két, a korszakhoz köthető és egy későbbi politikus is, Kossuth Lajos, Széchenyi István és Esterházy János, végül pedig, de nem utolsósorban a legnagyobb székely, Orbán Balázs.
A kötetbe szerkesztett, korokat és határokat átszelő írások ismételten bizonyságot tesznek arról, hogy mi, magyarok szétszabdaltságunkban is együvé tartozunk, közös a nyelvünk, kultúránk, történelmünk. S ezt – mint Szekeres Attila előszavában olvasható – még a kissé pesszimista látásmódú Bözödi György szociográfus író megállapításával is igyekeznek igazolni: „Talán őrszemek vagyunk most is, nem az elválasztó hegyek átjáróit őrizzük az ellenségtől, hanem az egyetemesebb, emberibb eszméket. Helyzetünk talán csak a Gulliveré az óriások országában: nem mi lettünk kisebbek, hanem a körülöttünk levő világ vesztette el emberi arányait.”