Kassa – Történelmi városkalauz

Ez a tényszerű ismeretnyújtás kivételesen nagy előnye a könyvnek. Álljon itt bizonyításra egy eseményleírás… ”Amikor Rákóczi és bujdosótársai hamvait elhelyezték a kassai dóm kriptájában és a szertartás véget ért, egy pesti újságíró odalépett Thaly Kálmánhoz – Rákóczi néhai hűséges „íródeákjához” -, aki odatámaszkodott a templom egyik oszlopához, merengve nézett maga elé és úgy látszott, mintha imádkoznék, hogy megélhette élete nagy művének a beteljesedését.
Az újságíró halkan megszólította a merengő ősz kurucot.
Mit érez ebben a pillanatban, nagyságos uram?
Thaly felriadt a kérdésre:
Kedves jó uram – felelte -, hogy kérdezhet ilyent egy jószemű újságíró? Nézzen rám: négy nap óta vagyok talpon, éjjel-nappal utaztam hajón és vasúton, az izgatottságtól étlen-szomjan. Hogy mit érzek ebben a pillanatban? Álmos és éhes vagyok…”
Nem szépít, hanem, „csak tényt” közöl a maga nyers valóságában és ez a tényekhez való hű ragaszkodás jellemzi az egész könyvet. Ez a valósághoz ragaszkodás még akkor is tulajdonsága a leírtaknak, ha az ilyen epizódbetét a könyv könnyedebb olvashatóságát szolgálja.
Kassa dátumokban címszó fejezettel indul az útikalauz. A hasonló típusú kiadványoknál az ilyen időmélységű, száz oldal terjedelmű jegyzetekkel ellátott történelmi áttekintést nyújtó fejezet nem megszokott. Nem megszokott, de ebben az esetben/könyvben értékemelő. 1230-as dátummal indít:…”a település első említése Cassa formájában” közlésével, aztán 85 oldalnyi terjedelemben naplószerűen folytatja a város magyar vonatkozású eseményeinek felsorolását 2016-ig…, s „az ACES Kassának ítéli az Európa Sportvárosa 2016 címet” közléssel fejezi be. És ezt követi a 15 oldalnyi jegyzetapparátus. Ez a fejezet külön könyvként is jelentős mű lenne.