Lángoló puszta

a forgalom, a kultúra, az erőszak, a szépség, a korrupció, a hőség, még maga a halál sem ismer határokat mindezekről a témákról Octavio Paz bőven írt A magány labirintusa című művében. Paz Nobel-díjas lett de aki valóban érteni akarja Mexikót, annak másvalamit kell olvasnia: Juan Rulfo történeteit. A Rulfót olvasó Gabriel Márquez írja: Egyetlen egyszer voltam még ennyire meghatódva, amikor Kafka Átváltozását olvastam a sötét bogotai diákszálláson. Rulfo nem ömleng a buja, mágikus természetről vég nélküli leírásokban, ahogy azt a latin-amerikai bestseller-szerzők teszik, ellenkezőleg, sokáig vonakodott leadni kéziratát a kiadónak, nehogy egyetlen felesleges szó maradjon benne. Valóban, A lángoló pusztában egyetlen felesleges szó sincs, Rulfo műve górcsó alá veszi Mexikót, felkavar és egyben elbűvöl. Rulfo megadja szereplőinek még akkor is, ha bukott egzisztenciák azt, ami oly ritka érték Latin-Amerikában: a méltóságot. (Barbara Leipert Frankfurter Allgemeine Zeitung) Nem találkoztam mesteribb felépítésű, megrázóbb vagy bensőségesebb elbeszéléssel a világirodalomban. Nehéz olyan művet találni, amelyben az érzés, az intelligencia és a kifejezési mód ilyen hatalmas irodalmi hőstetté egyesülnének. (Elias Canetti a kötetben szereplő Mondd meg nekik, ne öljenek meg! című írásról)