Lanny

Max Porter kisregénye hipnotikus erővel rántja be az olvasót egy olyan világba, ahol szeszélyesen kanyargó zöld indák fonják elválaszthatatlanul össze az apró és a nagy dolgokat, az ősit és az újat, a mítoszt és az életet.
”A halott Fogacsán apó beteg vörösfenyőkarokkal öleli át magát, álláról kakukknyál csorog. Elvigyorodik. Kísértést érez, hogy mint egy sebész, fölmesse a falu testét, és kihúzza belőle ezt a gyermeket. Hogy kivonja onnan. Egyszerre fiatal és ősi, egyszerre tükör és kulcs. Aztán a halott Fogacsán apó elhagyja őrhelyét, és továbbvándorol, nevetgélve, egyik bőréből a másikba átbucskázva, most épp fényes impregnált vászon esőkabátban, a falutól megrészegedve, érzésektől duzzadva, bizsergeti a gondolat, hogy miként vezet egyik dolog a másikához, újra meg újra, és megint újra, és nincs semmiféle vég.”
”Döbbenetes, megható és erőteljes… csodálatos”. The Daily Telegraph
”Lehengerlő, nyugtalanító és mámorító könyv.” Psychologies
”A szavak vidáman kavargó üstje.” The Guardian
”Rendkívüli irodalmi bravúr.” The Sunday Times
”Varázslatos és fondorlatos mű, egy igazi diadal.” The Financial Times
”Igazi örömkönyv… lüktet az élettől.” The Observer
”Nem sűrűn botlik az ember ennyire jó könyvbe.” Maggie O’Farrell