Lúdas Matyi avagy a magyar nemes megigazulása

Fazekas Mihály elbeszélő költeményének cselekménye ezek szerint így is summázható: a magyar nemes megigazulása. Voltaképpen magára – igazibb, eredendő magára – találása. Már az 1815-ös bécsi kalózkiadás szerkesztője, Kerekes Ferenc is ezt a mozzanatot hangsúlyozza a műhöz írt ”Elöljáró beszédjében” Mi tetszett neki kiváltképpen ”ezen kis munkában”? A ”körmönfönt magyaros szóllás formája” meg a ”természeti festés mellett: ”…egyszersmind Döbrögi úrnak Pédátlan példás megjobbúlása is egybe Úgy szívemre hatott, hogy azonnal, mint Matyi, én is Háromszor tettem fogadást, hogy közrebocsátom…” Hogy ez a ”megigazulás” nemcsak üres szemfényvesztés vagy naiv ábránd, hanem gyökerekig ható valódi megújulás is lehetett, azt nem a mítikus, hanem a hétköznapi értelemben vett történelem színpadán tudjuk igazolni. Mivel? A magyar nemességnek végre a nevéhez méltó, korszakos jelentőségű tettével: a jobbágyság 1848-ban történt felszabadításával.”