Madárka

A háború végét már egy katonai elmegyógyintézetben éri meg, itt talál rá a súlyos állsérülése miatt leszerelt gyerekkori bartátja Al – a realitás megtestesítője -aki a harctér borzalmainak tapasztalatával a háta mögött átértékeli az őrültségről és az épelméjűségről – a társadalom normái által – belénevelt fogalmakat. Madárka naplójegyzetei és a külvilág történései szabályszerű ciklikussággal váltsják egymást. A regény eseményeinek rendszeresen ismétlődő váltakozása álomszerű varázslatba ringatja az olvasót. A valós világban zajló történetek ecsetelésével zaklatott, feszült hangulatot áraszt, majd feloldja az andalítóan lebegő, ellazító érzésekkel, melyeket a levegőt uraló csodálatos lények szárnyalásától kölcsönöz.