Mesék halál ellen

A regény a szereplő-narrátor, egy ifjú rezidens szemszögéből mutatja be egy kórház sürgősségi osztályának életét. A hétköznapi itt mindig rendkívüli. A szövegben az események ábrázolása összefonódik azokkal a történetekkel, melyeket az elbeszélő céltudatosan gyűjt, gyakran a kórházban kezeltektől vagy kollégáktól, és azért jegyez le, mesél újra, hogy a páciensek szenvedését enyhítse, életkedvét visszaadja. Különösen szoros viszony alakul ki közte és egy nagybeteg nő között, akit „Tűzmadár-asszonynak” nevez el, és rendszeresen látogat, hogy történeteivel tartsa benne a lelket. Találkozásaik és a mesélés vissza-visszatérő mozzanatai, melyekbe több másik orvos és ápoló is bekapcsolódik, egyfajta ezeregyéjszakává állnak össze.