Miért más Románia?

A történész legutóbbi kötete a műfajváltás lehetőségeit is kihasználva kilép a historikus eddigi rigurózus szerepéből, és az olvasmányosan színvonalas tudományos értekezés medrében tekinti át a román társadalom fejlődéstörténetének dilemmáit, ellentmondásosságait, a sajátosan összetett,  fonákságokat ötvöző gazdasági és szociálpolitikai, illetve kulturális folyamatokat. Az etnogenézis homályos foltjai, a történelmi léptékekkel mérhető megkésettség, az újításra való nyitottság, illetve a továbbra is rurális világra alapozó Románia konzervativizmusa egyaránt foglalkoztatja Lucian Boiát, aki nem is annyira a válaszokban, részmagyarázatokban tűnik ki, mint inkább a kérdésfelvetés nemegyszer provokatív, ám ezáltal elgondolkodtató (továbbgondolandó) technikájával. Moralitástörténeti boncolgatásai nemcsak a modern kori Románia nemzetközi szerepvállalását, hanem az aktuálpolitikai fejleményeket is érintik.
Boia kritikus és finoman (ön)ironikus álláspontja nem nélkülözi a humort, ami egy történésznél ritka vonás. Az esszé arról az etnokulturális térségről készít leltárt, amely koronként továbbörökítette a negatív jegyeket, úgy zárt le hivatalosan fejlődési szakaszokat, hogy nem tisztázta azok alapvető konzekvenciáit, és nem használta fel az éppen következő periódusban konstruktív tanulság formájában. A hatalomhoz való mindenkori igazodás, a sajátosan kimódolt vitalitás, (kül- és belföldi) erőviszonyok függvényében való agilis helyzetfelismerés megannyi állandó motívum, amely a köteten végigvonul, és mindannyiszor elnyeri a történész-gondolkodó (méltó?!) jutalmát, értékelését. Stílusa tömörségében is könnyed, elegáns, ugyanakkor fogalmi rendszerében igen magabiztos – az eddigi visszhang ismeretében a fordítás jó eséllyel válik a szintén a Koinónia Kiadó gondozásában megjelent Djuvara-kötet, A románok rövid története „utódává”. A kötet Rostás-Péter István publicista, a Kolozsvári Rádió főszerkesztő-helyettese fordításában lát napvilágot.
Lucian Boia 1944 február elsején született Bukarestben. Évfolyamelsőként diplomázott, és 1967-ben kezdte el egyetemi oktatói pályafutását. 1993-ban hozta létre a Képzeletbeli Történelem Kutatóközpontot, amelynek egyben igazgatója is. Művei közül többet lefordítottak angol, francia, spanyol, német és francia nyelvre, a Kriterion Kiadónál pedig 1999-ben jelent meg a Történelem és mítosz a román köztudatban című könyve.