Művészet a középkori Magyarországon

„”Azt, hogy ez a vállalkozás mennyire újszerű és hiánypótló, talán nem kell hosszan bizonygatni… az, ami a középkori Magyar Királyság művészetéből fennmaradt, egyedülállóan érdekes és értékes európai szemmel is. Nem kevesebbről van itt tehát szó, mint hogy az a nagyrészt elpusztult örökség, amelynek „bús düledékei” felett mi magyarok nemzetközi összehasonlításban általában kesergünk vagy szégyenkezünk, és sokszor a legkevésbé sem gondoljuk, hogy ez tőlünk nyugatra bárkit is érdekelhet, mégsem olyan kevés és érdektelen annak, aki tudja, mit érdemes keresni és nézni a középkori Európa művészeti hagyatékából. Európa lényege ugyanis egymás kultúrájának tanulása és kreatív tovább gondolása. Nem az egyirányú recepció és a szolgai, provinciális színvonaltalansággal elvégzett másolás, hanem folyamatos kulturális kölcsönhatás, interakció, amelyhez Közép-Európa és benne Magyarország ugyanúgy hozzátette a maga részét. A magyar kutatók feladata pedig ennek a folyamatnak az európai tudományosság szemléletmódjával kompatibilis nyelven történő bemutatása…” (részlet Molnár Antalnak a kötet angol nyelvű kiadásában megjelent előszavából)
A Magyarország középkori művészetét bemutató kötet jelenleg az egyetlen, szemléletében is korszerű, átfogó összefoglalás arról a jelentős értékről, amellyel ez az ország története első felében hozzájárult Európa egyetemes kultúrájához. A kép, amely az olvasó elé tárul, rendkívül sokszínű és sajátos. Jellemző arra a földrajzi és társadalmi helyzetre, amelyben az Árpádok, az Anjouk, Luxemburgi Zsigmond és utódai, különösen Hunyadi Mátyás kormányozták a királyságot.”