PROVOKATÍV TANÁCSADÓI STÍLUS

provocare (latin) = „felfedni”, „rávilágítani”. A provokatív stílusú tanácsadás sohasem az ügyfél felzaklatásáról vagy sokkolásáról szól. A cél minden esetben a kliens rögzült és hátráltató gondolatainak, érzéseinek és viselkedésformáinak feloldása. Ezek a személyiségéhez tartoznak, de zavaróan útját állhatják, viszont helyettük sikertelenül próbált eddig létrehozni új megoldási módokat. A provokatív megközelítés azt feltételezi, hogy a buktatókat nagyrészt az egyén saját maga görgeti a lábai elé.
*A stílus elméleti alapjai a ”provokatív pszichoterápia” gyakorlatából származnak. Ennek kidolgozója és legjelesebb képviselője Frank Farrelly (1931-2013, USA), módszertani könyvének címe: Provocative Therapy (1974).
Értelem és érzelem – a provokatív stílus célpontjai
A változások legfőbb gátja a sokszor érzelmi alapokon rögzült meggyőződés, hogy valamely régi séma helyes. Az elme ezer indokkal szolgál arra, hogy hagyjunk inkább mindent úgy, ahogy van. Emögött gyakran áll tudatos és részben tudat alatti félelem az újtól, melyet a legtöbben fenyegető veszélyként élünk meg ismeretlen, bizonytalan lefutása miatt.
Az érzelmi ellenállás mint eszköz
A provokatív technika szokatlan kommunikációs formája érzelmi ellenállást gerjeszt, az ügyfél próbál ellentmondani a tanácsadó megállapításainak. Eközben a tanácsadó közvetlenül megvizsgálhatja az ügyfelet érzelmileg és szellemileg blokkoló sémákat, mivel az ellenállás érzelmi hatása alatt az elme információszűrő funkciója csökken – több lesz a tudattalan elszólás, az önkéntelen ”vallomás” a kliens valós érzéseiről, gondolatairól önmagával kapcsolatban. Ekkor a terapeuta többek között a humor módszerével addig torzítja a fixálódott gondolatokat, míg a kliens képessé válik őszintén nevetni önmagán és viselkedésének buktatóin. Mindez új lehetőséget nyit meg a konstruktívabb érzelmi és viselkedési módok számára, az ügyfél visszaszerzi az irányítást az élete fölött, a szokatlan sikerélményeken keresztül elégedettsége tartóssá válik, ami további pozitív változásokhoz vezet.
Esetleírások
A példák túlnyomórészt a szakemberek továbbképzési szemináriumairól származnak. A szerző teljes egészében adja őket közre helyenként kommentárral, nem kiragadott szemelvényekkel dolgozik. Minden esetleírás a provokatív módszer valamely egyedi aspektusára világít rá. Ezért akár sorrendiség nélkül, kiragadva is érthetőek a különböző leírások. Néhány esetpélda címe:
►Túl öreg vagyok már a számítógéphez ►A főnököm kész hárpia ►A kamaszfiam csúnyán beszél ►A férjem uralkodik rajtam ►Félek az anyámtól ►Kárt teszek magamban ►Tökéletesebb vagyok mindenki másnál ►Nem vagyok elég gerinces ►Önálló vagyok, és megkeresem a saját pénzem! ►A macskák vagy a barát?
Kiknek ajánlott a könyv?
Ez a stílus széles körben elterjedt → különösen Amerikában és Nyugat-Európában, így egyaránt használják terapeuták, tanácsadók, szociális munkások, ápolók, coachok, trénerek, mediátorok, pszichológusok, pedagógusok stb.