Részeg józanok

Ezt a regényt ötven évvel ezelőtt nem mertem megírni.
Féltem az igazságtól.
Most újraírtam az egészet. Elejétől végig. Nem tudom, van-e példa az irodalomban, hogy valaki több mint fél évszázad múltán újraírja egész művét. Velem ez történt. Visszamentem az emlékeimhez. Találkoztam azzal a gátlásos kamasz fiúval, aki valaha voltam, és képzeletemben újra átéltem az egész országot megrendítő eseményt, és egykori önmagamat is.
Ennek a valóban megtörtént tragédiának ugyanis én voltam az egyik főszereplője. A regény nem csupán csodálatos barátaim vad és végzetes szerelméről, hanem az én örvénylő vonzalmamról is szól, melyet magamnak sem mertem bevallani. Az öregkor bátorsága kellett hozzá, hogy tisztábban lássam az igazságot.
Talán megmenthettem volna őket…
Műveinket olvadó jéghegybe karcoljuk, hiú igyekezettel, hátha fönnmarad belőle valami. Gondoltam, ha így van, maradjon meg az igazi.
Müller Péter