Sárkányok enciklopédiája

Egyrészt élvezetből; meg barátságból Cărtărescu iránt; és mert szeretem és becsülöm a román irodalmat. De van mégvalami. A sárkányok.
1973-ban Dobrudzsában töltöttem katonai szolgálatomat. Csupa bölcsész volt ott, Ioan Grosantól Gagyi Jóskáig és Lázok Jánostól Gicu Ţeposuig. Barbu Costică ugyanúgy részt vett az esti vagy éjszakai két nyelvű, olykor három nyelvű irodalmi körökön, mint Klaus Hensel vagy Malte Kessler vagy Călin Jormescu. Jó csapat volt. Némelyikük talán emlékszik sárkányológiai esszéimre, legalább a bevezetőjükre, melyben azt fejtegettem, hogy a sárkányok hányféleképpen nem léteznek: vannak (nincsenek) a Nullsárkányok, a Negatív Sárkányok, az Immaginiárius Sárkányok, a Törtsárkányok, és nincs továbbá a Weierstrass Sárkány, mely mindenütt folytonos, de sehol sem differenciálható.
Ha katonai szolgálatom tovább tartott volna, talán sárkányológiai fejtegetéseimmel is tovább jutottam volna. Lehet, hogy bűntudatom is keletkezett, saját mulasztásom miatt, és ezért is vállaltam el ezt a fordítást?
Miért nem született azokból a sárkányos narratívákból és gondolatkísérletekből könyv? Talán mert éreztem, hogy ha én nem is, de megírja majd valaki más? Még játékosabban, még olvasmányosabban, mint amilyennek én szerettem volna a magamét?
Mindenesetre, a fordítást igencsak megkönnyítette, hogy nem egy bekezdésnél vagy fejezetnél egészen hangosan így ordítottam fel magamban: dehiszen ezt én is éppen így írtam volna meg! Vagyis konstans déja lu vagy presque lu érzetem volt, úgy értve, hogy ezt én is szinte már megírtam.
Ezzel együtt, az ordítás oroszlánrésze mégiscsak a feleségemre maradt, akik kezdetben azt vállalta, hogy segít nekem a fordításban, de végülis a munka nagyobb része őrá hárult. A jól sikerült részekért kérném őt dicsérni, a többiekért tessék engem ócsárolni.
Habár egyvalamiben azért azt hiszem, nekem volt igazam, én tudom jobban: hogy hogyan kell teherbe ejteni a sárkánylányokat.
Szőcs Géza