Sértődöttek

Maga az író is fontosnak tartja regényét, ezért jegyzi meg 1946-os naplójában: Ez a kötet mindent elmond, amit akkor mondani akartam. Nem tehetek hozzá semmit; igaz, ha ez a könyv egyszer véget ér számomra, nagyon nehéz lesz még írni, másról írni. Garren Péter alakja jól mintázza a kialakuló diktatúra hatását az igazi írókra: a tömeg betört az irodalomba és elkezdődött a műkedvelők forradalma, az igazi írók számára csak e lázadás sértődött szemlélése maradt A Trilógia Márai egyik utolsó, Magyarországon megjelent könyveit jelenti, amely nem véletlenül váltotta ki a korabeli kritika heves támadását: az idehaza kialakuló új világrendben az igazi író már csak egy egyszemélyes osztálynak tekintett, megtűrt ellenálló, mert nem visszhangozza az éppen aktuálisan uralkodó hang eszméit. A legszemélyesebb régiókat is veszélyeztető hang minden eddig megszületett alkotásra is veszélyes. Van-e kiút ebből, vagy az egyetlen erkölcsös válasz az emigráció?
A Garrenek művének utolsó kötete magyarázat és lezárás. A megszállott próféta hangja elindított egy folyamatot, amelynek az lesz a következménye, hogy minden önmagára valamit adó személyiség belső emigrációba kényszerül. Eljárt az idő mindazok felett, akik egy műveltséget vagy a művészetet akarják az új világban képviselni, ezért (a szabadon hallgatás esélye nélkül) nem marad más lehetőség, mint a külső vagy belső emigráció. A műveltség meghalt, a nihil él írja művében Márai, és a regény sorai mögött felsejlik a háború vége utáni Magyarország politikája és irodalompolitikája mellett az író ítélete is: a kitartó munkával felépített és gondosan őrzött polgári világrend szétesett, egy gazdag és fényes korszak véget ért.