Szerelvény Szamarkand felé

GUZEL JAHINA a kortárs orosz irodalom egyik legizgalmasabb és nemzetközileg is legsikeresebb alakja. Kazanyban született és nőtt fel, az ottani egyetemen szerzett bölcsészdiplomát; jelenleg Moszkvában él. Első regénye, a Szibériába száműzött tatárokról szóló Zulejka kinyitja a szemét a 2015-ös esztendő legnagyobb orosz könyvsikere lett: elnyerte a Nagy Könyv- és a Jasznaja Poljana-díjat, és több mint harminc országban jelent meg. A Volga gyermekei hasonlóan nagy sikert aratott, 2018-ban elnyerte a Sznob folyóirat „Made In Russia” díját, 2019-ben Szerbiában az Ivo Andrić-díjat, 2020-ban pedig Németországban a kétévente odaítélt Georg Dehio-díjat.
Új könyve hat évvel a bolsevik forradalom után játszódik. A polgárháborútól meggyötört Szovjet-Oroszország hatalmas területein éhínség dúl, és árván maradt gyerekek tízezrei próbálnak életben maradni, ahogy csak lehet: csavarognak, lopnak… de leginkább fáznak és éheznek. Gyejev szerelvényparancsnok és Belaja komisszár ötszáz ilyen gyereket evakuál Kazanyból Szamarkandba… Hosszú, viszontagságos vonatozás vár rájuk a Volga-vidékről a kazak sztyeppéken és a Kizil-Kum sivatagon át, s miközben hol borzalmas kegyetlenséggel, hol a korábbi véres harcokat túlélt emberekben mégiscsak megmaradt vagy épp a gyerekek láttán feléledő és akár önfeláldozó tettekre is sarkalló humánummal találkoznak, emberi sorsok sokaságát ismerjük meg: menekült parasztokat, csekistákat, kozákokat – és a kis csavargók különleges világát is: a nyelvüket, lelki életük szövevényeit, babonáikat, reményeiket.