Távolodó ország

Extravagáns, de a magyar klasszikusokhoz és az antik költészethez visszanyúló, kötött formai hagyományokra építkező líra Pethő Lorand költészete, amelyben Villontól az antik mítoszokon át Szőcs Géza versvilágáig számos irodalmi allúzióval találkozik a figyelmes olvasó. Az a fajta költészet, amelybe esténként nem alszunk bele, és reggelente kimossa szemünkből az álmot, dühösen félredobjuk, vagy a kedvencünk lesz. Átmenet nincs, csak szélsőséges végletek a befogadást illetően. A Távolodó ország versei az idegenségről beszélnek, a külföldön munkát vállaló fiatal nemzedékről, az erdélyiségről, az identitásunkról, a szilágysági hepehupás tájról, a nyomorról, az éhezésről, a magányról, az elmúlásról, az önemésztő és mindent elsöprő szerelmekről, a külvárosról, az utca emberéről. 21. századi csavargó költészet Ady Endré-s bájjal, amely szembemegy a megszokott, untig ismételt kortárs költészeti trendekkel.
Varga Melinda