Vadásznapló 1942-1943

A háborús 1942-es évben még a természet nyugalma is felbolydult, hiszen a rendellenesen hosszú, kegyetlen tél után megkésve érkezett csak meg a tavasz, és az állatok viselkedése is mutatott változásokat. Ebben az esztendőben – noha változatos helyszíneken űzte a vadat – a vadászszerencse jobbára elkerülte a szerzőt, aki gyakran hiába „cserkelt, lopakodott, tervezett, számítgatott, leskelődött, várt és reménykedett”. A következő évben azonban már jóval több akadt az eredményes, élvezetes és tanulságos vadászkirándulásokból, amelyek során még egy medve is sikeresen puskavégre került a kárpáti vadonban.
Ha a (vadász)szerencse forgandó is, a becsület állandó: Nadler Herbert úgy tekint a vadászmesterségre, mint ami gyakran „főképpen szellemi elfoglaltság, érdekes feladatok keresése és megoldása”, de soha nem lehet egyenlő a céltalan pusztítással.