Víziboszorkány

A 19. század derekán, a zord máramarosi Havasokban játszódik a regény, amely tulajdonképp nem egyéb, mint egy különleges család- és karriertörténet, valamint szubjektív hangvételű társadalom- és korrajz, míves történelmi tabló a korabeli Erdélyről. A főszereplő, Jolka egy egyszerű erdész leányaként látja meg a napvilágot, és a világtól elzártan, fák és hegyek között nő fel. Ám amikor első szerelmének, Manoilának segít megszökni – a fiú vadorzóként dézsmálta a helyi vadállományt – apja durván elűzi otthonról. A lány azonban nem törik össze, sőt, először rönkúsztatóként, cselédként, majd fakereskedőként állja meg a helyét, méghozzá férfiakat is megszégyenítő módon. Eszének, ravaszságának, kitartásának köszönhetően pár év múlva a leggazdagabb, legsikeresebb kereskedők egyikévé, az első erdélyi üzletasszonnyá küzdi fel magát, akinek kíméletlen munkabírása mellett is sikerül legbelül megőriznie szíve tisztaságát…
A tragikumában tipikus sorsú erdélyi író életrajzi és fejlődésregényében az erdélyi nép nagy és erős asszonyai egyikének állít emléket. Erdély legszegényebb és legvadregényesebb vidékén, a Máramarosi Havasokban bontakozik ki Jolka élete, aki a korai 19. századi kapitalista vállalkozó ritka példáját testesíti meg a Kárpát-medencében. A regény újrakiadása nem csekély újdonságot jelent majd a mai olvasó számára. Hiszen a téma, a helyszín és az ábrázolás módja egyaránt egyéni és újszerű, ugyanakkor magán viseli a sokat próbált Kemény János élettapasztalati és humánumát.