Te tudod, hogy hová mennek a hangyák?

Követted már a hangyákat? Útjuk hol fel, hol le ível s közben, mintha lételemük a magukon hordozott teher volna.

…

Kriszta kisiskolásként sportolni szeretett a legjobban, de a többséggel ellentétben imádta a háziolvasmányokat is. Pechére középiskolában rossz társaságba keveredett, olyan barátnői voltak, akik szívesebben lógtak a könyves üzletekben és falták a tinikönyveket.

Így rákapott a könyvesbolti bolyongásokra, sőt a suliban is úgy élték túl az unalmas órákat, hogy a pad alatt akár telefonról is, de olvastak. Leginkább az igaz történéseken alapuló sztorikat, az életrajzi regényeket és pszichológiai könyveket kedvelte.

A Máglyát is azért szerette, mert úgy érezte, hogy képi és érzelmi világában, a legapróbb részletekben hozza vissza a főszereplő Emma és az őt nevelő nagymama kapcsolatában azokat a pillanatokat, amiket őmaga is átélt. A nagymama lakása, a bútorok, különböző tárgyak elrendezése mind-mind ismerős volt, ahogyan a sütés rituáléja is, amit Kriszta is a nagymamája miatt szeretett meg rajongásig.

S bár van egy súlya a történet légkörének, a szereplők viszonyának, a háttérben húzódó diktatúra által keltett feszültségnek, Krisztina bárhányszor is lapozza a könyvet, egy jó érzést él át a kis mozzanatok ismerőssége miatt.

Emellett szerethető a mágia, amire a cím is rájátszik, a falusi babonákban gazdag világkép. S olyan kérdéseket feszeget, mint az egyén és hatalom viszonya, de olyan piciben mutatja meg, mint a falusi rendszerető ember, akit zavarnak az egyszerű, dolgos hangyák, amint a saját otthonában gyűlik meg velük a baja. Kriszta megsúgta, érdemes megfigyelni ezeket a könyv lapjain is.

És hát figyeljünk oda, mert mi is hangyák vagyunk egy másik perspektívából.