Mi marad az erőszak után?

bejegyzése| július 26, 2022| Nincs hozzászólás

A rózsaszín borító csalóka. Kemény történetet rejt magában.

Andiról alig hittem el, hogy még olvasni is van energiája, hiszen, ha valaki aktív, akkor ő az. Az év nagyrészében egyetemista, ugyanakkor télen síoktató és nyáron cukrász vagy éppen eladó. És a szünetekben olvas.

Colleen Hoover Velünk véget ér című könyvét például egy éjszaka alatt olvasta el. Nem nagyon akart belekezdeni a szesszió kellős közepén, de barátnője unszolására belekóstolt, és nem tudta abbahagyni.

A könyv első blikkre tinédzsereknek, fiatal felnőtteknek szóló szerelmi történetnek tűnik, ám ennél sokkal többről van itt szó. Beszél a családon belüli erőszakról, és a maga után hagyott traumákról, azaz arról, ami az erőszak után van. A rossz mintákról.

De beszél a barátságról, az emberi kapcsolatok bonyodalmairól, amit nem tesznek könnyebbé a sebek, melyeket hordozunk.

Andinak leginkább az az erő, az az elszántság tetszett, amivel a főszereplő igyekszik megmaradni a helyesnek vélt úton. Ha olvasásra ajánlaná ezt a könyvet, azért ajánlaná, hogy mielőbb észrevegyük, ha baj van, és tudjunk segítséget kérni.

Ha angol vagy amerikai irodalomról van szó, akkor eredetiben olvas. Ennek az az egyszerű oka, hogy mikor középiskolába került nagyon le volt maradva társaitól és magánóra mellett olvasnia is kellett, hogy felzárkózhasson, így annyira megszerette a nyelvet, hogy most már természetes neki, hogy eredetiben olvasson.

Andinak könnyen megy a külvilágról van leválás, nem okoz gondot a Hargitán két síórája között belelapozni aktuális olvasmányaiba. Kisiskolás korában nem igazán szeretett olvasni, főleg az olvasónapló okozott nehézséget, majd megjelent a Szent Johanna gimi és az volt az első könyv, ami megszerettette az olvasást.

Aztán hatodikos korától mindig olvasott. Egy időben nagyon szerette a könyvsorozatokat, főleg gimnazistaként. „Nekem vannak ilyen időszakaim, hogy megkívánom, hogy olvassak valami jót. Olyankor beszerzek egy csomó könyvet és akkor nem tudom abbahagyni, mintha sorozatot néznék.”

A cím és a borító szólítja meg először, majd beleolvas és ha tetszik, akkor neki is fog és mire felocsúdna már vége is van a történetnek.

Gimnazistaként szerette a csöpögős romantikus regényeket, s ez néha még most is jól esik, főleg olyankor, amikor pihenne. Máskor viszont szereti a pszichológiai témákat feldolgozó szövegeket. Például a Szolgálólány meséje volt egy nagy olvasásélmény, ami után szünetet is kellett tartani.

Digitális bennszülöttként az elektronikus olvasótól sem ódzkodik, könyvei jórészét ott is tárolja. Tinédzserként olyan mennyiségű könyvet olvasott, hogy egyszerűen gazdaságosabb volt olvasóba fektetni, megszokta és szereti is, az éjszakai olvasást pedig különösen könnyűvé teszi a beépített világítás.

„A Velünk véget ér egy női könyv, úgyhogy inkább nőknek ajánlom” – mosolyog és hozzáfűzi, hogy készüljünk fel, hogy a rózsaszín borító csalóka, egy elég kemény történetet rejt magában.

Kattints a hozzászólások megjelenítéséhez

Szólj hozzá

Most a blogban

Ajánlók, pletykák, események