A behajtó

Konrád József első regénye egyszerre tekinthető búcsúnak és indulásnak. Lezárása a hagyatéknak, az apai örökségnek, és kezdése egy különálló életnek, irodalmi pályának. A behajtó főhőse és egyik elbeszélője Dávid, a bohém fiatalember, aki apja, a híres író, Konrád Áron halála után, általában menekül a világ és konkrétan az uzsorásai elől. Kaotikus bulik, könnyű drogok és nehéz éjszakák között bolyong. Közben közvetlen közel kerülünk a bibliai Dávid király történetéhez is. Pasarét kanyargós utcái egy mondaton belül érnek az Olajfák lejtőihez. Egy másik szálon a pénzbehajtó monoton mindennapjait ismerjük meg, aki a főhős nyomába ered. Miután megismeri Dávidot és családját, elképesztő ötlettel áll elő. Törleszteni sokféleképpen lehet. A behajtó pontos nyelvével, radikális gesztusaival az elmúlt évek magyar irodalmának egyik legerősebb indulása. „A levélhullásból kibújó kövek története nem tolakodó, megnyugtat, hogy ők már túl vannak ezen az egészen, mintha szégyellném, hogy velünk is előfordul. Szólnak, hogy menjek vissza, mert kezdünk. Az előttem álló szakállas úr előránt egy kést. – Szabad? – kérdezi. Bólintok, erre belevág ingembe a mellkasom felett, óvatosan tépem tovább, aztán megjegyzi: – Nem kell félni, így is nagyon divatos! – Biztos a téli sapka miatt mondja! – Legszívesebben lekönyökölném, érzem, hogy akaratlan csúszok bele fullasztó hagyományainkba, és hiába lett szabadabb a nyakam, mégis elfog a légszomj.” Konrád József 1987-ben született Budapesten. Építész, ez az első regénye.