A fehér könyv

A fehér könyv lírai elmélkedés az emlékezetről, a veszteségről és a gyászról. A névtelenül maradó, de számtalan részletből azonosítható elbeszélő a fehér szín körbejárásával egy sor tárgyról és természeti jelenségről – a hóról, a sóról, a kockacukorról, a pólyákról, a rizsről, a halotti lepelről és megannyi másról – osztja meg apró, pillanatképekhez hasonlító benyomásait.
Miközben Han Kang prózája gyakran töredékesnek hat, a könyv végigmond egy nagy történetet is: a születése után alig néhány órával elhunyt nővér parányi életét és tragikus halálát. Ezeken a kicsire fogott írásokon keresztül a szerző azt meséli el, hogyan alakítja a veszteség az identitást, hogyan válhatnak a hétköznapi tárgyak a gyász és a gyengédség hordozóivá, és miképpen változik az eredendően fehér világ előbb színessé, majd feketévé.
„Úgyhogy ha most élnél, én nem lennék életben. Most én élek, ezért te nem létezel.
A sötétség és fény között, abban a fakó résben tudunk csak valamennyire egymás arcába nézni.”