A futball szabadsága – Csendes forradalom a stadionok árnyékában

„Csak a játékban igazán ember az ember, csak ez felel meg szabad szellemének. A labdarúgó órákig rohan, izzad, anélkül, hogy elfáradna, mert csak játszik. Ha ennek az izommunkának mondjuk a negyedét kellene elvégeznie más téren és más céllal, akkor összerogyna” – írta Kosztolányi Dezső. A játéknak ez a rivaldafényből kieső, emberközeli, személyes világa, szabadsága ihlette Csillag Péternek eredetileg a Nemzeti Sport hasábjain megjelent, labdarúgásról szóló tárcáit is. Ahogy az órákig játszó labdarúgó sem fárad el, a szerző is épp olyan fáradhatatlanul gyűjt össze mindent, ami összefüggésbe hozható szeretett sportágával.
Az olvasó elképzelheti, milyen hangulat uralkodhatott egykor a Budapesti Harisnyagyár, a Kávéházi Alkalmazottak vagy a Szénbányászati Kotró mérkőzésein, elmerenghet rajta, mekkora űrt hagytak maguk után Olcsvaapáti, Cégénydányád vagy Penyige megszűnt futballklubjai, és eldöntheti, szeretne-e még több műfüves pályát és videóbírót látni. Szó esik lelkes amatörizmusról és lelketlen profizmusról, futball és politika, futball és természet, futball és alkohol viszonyáról, de nem maradhat ki futball és szépirodalom, futball és újságírás, sőt futball és nyelvújítás kapcsolata sem.