A tőkétől a pohárig

Minél szélesebb bázisa van egy társadalomban a borkultúrának, annál sikeresebb az ágazat létezése és fejlődése. Ezért a szakirodalom sem fordulhat csak a szakemberekhez, hanem az a feladata, hogy közérthető stílusban minél több embert lásson el korszerű, hasznos tudással, áttekintő képességgel, mert végső soron így lehet a legeredményesebben harcolni a patópáloskodás, az ostoba mítoszok, makacs előítéletek, a bezárkózás és a háryjánoskodás ellen.
Szakértelem, szenvedély, szeretet – e három szó jellemzi leginkább Tamás Jenő és Tamás Ervin, apa és fia közös munkáját. A tőkétől a pohárig című könyvükben a szerzők – az író apa és a fotókat készítő fiú – elképesztően nagy vállalkozásba fogtak: a vessző elültetésétől a bor pohárba töltéséig végigkísérik a szőlő termesztésének és a bor készítésének az útját, olyan fantasztikusan széles hátérrel, amely ”úgy mellesleg” megismerteti az olvasót az egész világ szőlészetével és borászatával is. Kell ez a háttér, hogy illúziók és romantikus túlzások nélkül tudjuk elhelyezni a magyar bor helyét a világban.
A szerzőknek, akik maguk is vincellérek, szőlő- és borgazdák Csopakon, nem szándékuk az illúziórombolás, annál jobban szeretik a szőlőnövényt és tisztelik a hagyományokat, de erős és szenvedélyes meggyőződésük, hogy a legszebb hagyomány is csak múlt, amit nem lehet palackozni – a világpiaci érdemjegyekért újra és újra keményen meg kell dolgozni.
Aki ezután döntene úgy, hogy szőlőtermesztésbe, borászkodásba fog, szakértői tanácsokat kap munkájához, a profi szőlész-borász pedig figyelmeztető, de szeretetteljes bíztatást, hogy mire is ügyeljen. Jól tagolt fejezetek segítik a könnyű eligazodást.
A szőlőnövény cím alatt a szőlő származásától a szüretig, A bor címszó alatt a borkészítés módjaitól a borhibákig visznek végig a szerzők. Majd megismertetnek a borkülönlegességekkel, a borkóstolással, a kulturált borfogyasztás szokásaival, bemutatják a világ leghíresebb termőhelyeit, végül a megértést segítő kis borszótárt közölnek.