Apróka ​eszponka

Máthé Kriszta munkáját és szövegeit az teszi hitelessé, hogy a frumószai életét nem missziónak tekinti, hanem természetes emberi létnek. Azt érezteti az olvasóval, hogy ő mindig többet tanul a gyermekektől, az idősektől, a közösségtől, mint amennyivel ő gazdagíthatja őket. El is kell hinnünk neki, hiszen az igazi tanító, az igazi tanár mindig ezt érezheti, és be is vallhatja. Ez az ő életének a jutalma. Nincs retorika, nincsenek kánonok, az élet van, az emberi értékek vannak, a lélek befogadó és kiáramló rezdülései.