Az idő fényképe – Orbán Balázs és Veress Ferenc nyomán

„A fénykép: horgonypont a téridő-kontinuumban. Hosszú láncára kötve ott imbolygunk a felszín hullámverésében leszakíthatatlanul. Fekete Zsolt megpróbálta a lehetetlent: az ugyanott és ugyanakkor összefüggésből megőrizni a koordinátapár felét és kiegészíteni valahogy így: ugyanott és ugyanmáskor. A gond nem abban van, hogy meglehet-e találni az egykori térbeli fix pontot. Alámerülsz, és megtalálod. A kérdés az, hányszor nem léphetsz ugyanabba a folyóba. Egyszer sem? Kétszer sem? Egy olyan máskor-pontra van szükséged, amely lezárja az idő görbületét, mint egy gomb az összecsukódó kabátot. Ott vagy te, azon a ponton. Ott voltál. A várromokat figyeled, és önmagadat, aki visszanéz rád száznegyven év távlatából. Úgy van, megérkeztél a seholsembe és sohamárba. Igen, végre hazaértél, otthon vagy, és te vagy az.” (Szőcs Géza)
Orbán Balázs 1868-73 között Erdélyben eljutott minden településre, várromhoz, természeti ritkasághoz. Szorgalmasan jegyzetelt, fényképezett. Munkája eredményeként hat kötetben kiadta főművét, A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból címen. A könyvben számos olyan metszet szerepel, amelyeknek alapjául a szerző készítette fotók szolgáltak. Veress Ferenc Kolozsvár képekben című albumát 1859–1860-ban készítette, melyben a város főterének épületei, a belőle kiágazó utcák arculata, műemlékek, templomok, a még álló városkapuk és bástyák elevednek meg. További felvételei maradtak meg távolabbi erdélyi tájakról, a kolozsvári vasút kiépüléséről, a sztánai alagútról, Torockó és az Aranyos völgye magyar és román néprajzi-népi építészeti nevezetességeiről, a Tordai-hasadék természeti szépségeiről.