Az újrakezdés receptjei

Éhség és sóvárgás, kóser és tréfli, holokauszt és újrakezdés. Ezek a gondolatok indították el a szerzőt 2015-ben, hogy megírjon egy erdélyi zsidó receptes könyvet, amiben a közösség háború előtti szokásaira, a koncentrációs táborokban tapasztalt éhezésre, aztán a kommunizmus csajkarendszerében megélt ínségre, a kényszerű tréfliségre egyaránt rá lehetett kérdezni. Szándékából nyilvánvalóan kitűnik, hogy látni és láttatni akarta, mi maradt az észak-erdélyi kóser háztartásokból, az étkezési szokásokból, s ezek mennyiben járultak hozzá eszközként a megmaradáshoz, az élet kiteljesítéséhez. Hogy erre választ kapjon, holokauszt túlélőkkel interjúzott, hiszen ha valakik, ők még emlékezhetnek a háború előtti ízekre, a vidékenként eltérő praktikákra, a családi receptúrákra, ahogyan emlékeznek a pusztító éhségre és az ízek utáni sóvárgásra is.
Az interjúzást, amely két évig tartott, Marosvásárhelyen kezdte, a szülővárosában, majd Érmelléktől Máramaroson át eljutott Nagyváradra, Kolozsvárra, hogy aztán egy budapesti megállóval Csernovicet és Aradot is érintse, utóbbi két interjúalanya ugyanis a háborút követően Észak-Erdélyben telepedett le. Ez a kitérő jól mutatja, hogy az országhatárok gyakori változása, illetve a deportálások ellenére a magyar identitáshoz való ragaszkodás töretlen maradt. A beszélgetések során – amelyek közel 300 órát tesznek ki –, hamar kiderült, hogy a családi recepteken túl valami mást is rá testálnak az interjúalanyai. Az életúttörténetek mellett kirajzolódott egy közösség mindennapjainak a világa is. A felvevőgép – hang és videó – akkor is működött, amikor író és interjúalany közösen megfőzték egy-egy általuk ismert vagy felelevenített receptet, ezzel is kiegészítve a korábbi beszélgetéseiket.
A beszélgetések során egyértelművé vált, hogy a megkérdezettek emlékei a szerző emlékeivé is válnak, így lett a sok száz órás beszélgetésekből egy közös emlékkönyv, amely szépirodalom, de egyben kordokumentum is.