Bagolyvár

Demény Péter így ajánlja a könyvet:
„A Bagolyvárban szereplő gyerekek nagyon másak, mint a maiak, ha a tárgyi környezetüket nézzük: nincs mobiljuk vagy tabletjük, sem annyiféle kocsi körülöttük, ahány ma gördül az utcákon, nem beszélve arról, hogy akkor még a forgalom is egészen más volt, mint ma: a város nem azt jelentette, hogy akárhová pillantok, autókat látok. De nagyon ugyanolyanok, ha a szabadságvágyukra, az álmaikra, a közösség iránti szomjúságukra gondolunk. Egy mai gyermek éppen olyan, mint egy tegnapi: osztálytársai és barátai tekintetében méri meg magát, szüksége van a többiek „ratifikálására”, a szülei pedig amolyan kedves ellenfelek, akikkel nem mindig érti meg magát. Mindaz, ami most valóság, például a távoli tájak, akkoriban csak a képzeletben létezett, hiszen az útlevelünk nem nálunk volt, hanem a rendőrségen, s ha az állam kétévente jóváhagyta, hogy külföldre utazhatunk, elutazhattunk, de akkor sem akárhová. Sorolom a hasonlóságokat és a különbségeket, de hát tulajdonképpen ugyan melyik könyv éppen olyan, mint az az élet, amelyet élünk? Harry Potter története sem olyan, mint a Kacsó Robié a szomszédból. Lehetne olyan: ez minden könyv valósága és varázsa.
A Bagolyvár lehetne a te valóságod, olvasó.”