Bringaút a Holdra

Minden alkalommal, amikor meglátom a Dunát, a hidakat, a Parlamentet, a Gellérthegyet, a Várat: hálát adok a sorsnak, hogy ebben a környezetben élhetek.
Nagyon sok jó tapasztalatot szereztem biciklizés közben. Nyeregben ülve mindent másképp lát az ember, iszonyatosan fontos, élethalál-dolgok válnak jelentéktelenekké, viszont egy máskor figyelemre sem méltatott apróság, például egy vadkacsamama a fiókáival a Szigeten átvezető autóúton hirtelen főügyemmé válik. Leugrok a bringáról, megállok keresztbe az út közepén, hogyha jönne egy busz vagy villanyautó, feltartóztassam. Jött is valami teherautó, sofőrje intézett hozzám néhány keresetlen polgári szót, mire azt kiabáltam vissza, ahogy csak bírtam, hogy túlharsogjam a motorzajt: KACSACSALÁD!
Bringázás közben az ember megváltozik, buddhistább lesz, szemlélődőbb. Ülök egy kövön a bringa mellett, rágcsálom a szendvicsemet, és nézem, ahogy az emberek babakocsit tolnak, tornáznak, görkoriznak, fára másznak és kacsákat kerülgetnek, és ez örömmel tölt el.