Csontkollekció

Mindig érhetik meglepetések az embert…
Békésen pihen tóparti nyaralójában családjával, amikor fergetes vihar kerekedik, fákat csavar ki tövestül, leszaggatja a tetőt. Kitombolja magát, majd elvonul. És akkor a tó fölött leszáll a köd. Egyre közeledik, mindent beborít, és valamilyen furcsa csápok, nyúlványok, tapadókorongok kúsznak elő belőle, és amit megragadnak… Szóval nem árt meghallgatni az időjárás-jelentést!
A klubban kártyázik a barátaival, de hiányzik egy játékos. Sebaj, az ott ülő jól nevelt idegen felajánlja, hogy beszáll a partiba. Csakhogy az úriember nem hajlandó kezet fogni bemutatkozáskor. Ez az egyszerű udvariassági gesztus ugyanis végzetes következményekkel járhat. Ne erőltessük! Jobb a békesség!
Régi kacatok között talál egy játék majmot. A tengerész papa hozta tán külföldről, fura egy jószág – és milyen ocsmányul vigyorog! És hogy került a padlásra, holott már évekkel azelőtt kidobták?! Miért tér mindig vissza?
Megrendeli a tejet, narancslevet stb., hisz milyen jó is az, ha házhoz szállítják a reggelit! Hajnalban jön a pofás kis teherautó, a tejesember meg lerakja az ajtó elé az árut… ja, hogy esetleg földúsította az üvegek tartalmát? Talán mégis jobb, ha elugrunk a boltba!
Hajótörést szenved, lakatlan szigetre vetődik. Néhány alapvető dolgot sikerül megmentenie, például ceruzát, kést, varrókészletet meg két kiló heroint… A sziget olyannyira kopár, hogy legfeljebb egy-két sirály száll le rá, de nagyon nehéz ám elkapni a fürge jószágot, pláne úgy, hogy vadászat közben kitörik az ember bokája! A seb elfertőződhet, de ott a kés… A túlélésnek ára van!