Deltatáj – Egyetemes művészettörténet mindenkinek 1980-2000

„Félelemmel vegyes csodálatot ébresztett bennem a felismerés: világunkban a „megformáltság” egyetemes érvényűvé vált. Ebből következik, hogy a látással birtokba vehető környezet külső és belső tágasságának kísérőjelenségeként radikálisan megváltoztak a művészi kreativitás keretei.
Ellenállhatatlan késztetést éreztem a „kortárs” vizuális művészetek céljában, feladatkörében lejátszódó átrendeződések megfigyelésére. Észre kellett vennem, hogy a tartalombővülések, formai, technikai újdonságok, a kommunikáció „klímaváltozása” a művészetek mindeddig „másra rendelt” közegében a mindennapi élet organikus és mesterséges szervezeteivel közeli kapcsolatot építettek ki. Éspedig úgy, hogy eközben az egyre inkább összefonódó művészi kifejezés-, és jelzésformákban az önfelmérés és önértékelés is állandósult, formaalkotó szükségletté vált.”