Eliza háza

Ugyanakkor Bellaire város emlékkönyve, azé a településé, ahova Wass Albert és családja kerül először Amerika földjén. Jacob és Eliza az elsők, a vadnyugat első telepesei, az ő küzdelmüket, életüket mutatja be a könyv. Jacob tizennyolc éves, egyszerű szénbányász fiú, aki önálló útra lép. Ezt családja, különösen zsarnok anyja nem nézi jó szemmel, mindez további konfliktusokhoz is vezet. Olvasni sem tud, ám van két ügyes, dolgos keze és tervei, kitartása és hite, hogy többre vigye az életben. Eliza szintén egyszerű lány, anyja neveli, akivel egy fogadóban dolgozik. Jacob ötleteivel, erejével, jó munkabírásával egyre több mindent ér el, egyre nagyobb hatalom veszi körül őket önálló életükben. A regény letisztult nyelvezetével, természet- és emberszeretetével mutatja be az Ohió-parti kisváros kialakulását, az észak-déli háborún át, (minden részrehajlás nélkül) a 19. század Amerikájának folyamatos fejlődését. Mellékszereplők közt angolokat, skótokat, németeket találunk akik ezen a tájon keresik a boldogulásukat. A történetben kalandorok, prémvadászok is feltűnnek a menekülő néger rabszolgák mellett. A szereplők valamiféle tisztább, romlatlanabb élet reményében költöznek ebbe az új, maguk teremtette világba. A regény jó példája annak, hogyan csináltak egykor az emberek a semmiből valamit. Megművelve a földeket, bányát építve, puszta két kezük munkájával, kitartással előrébb jutva. A kétkezi munka diadala, elismerése a regény. Iskola, templom és közösség épült. Jacob Heatherington a vidék gazdagság egyik megteremtőjévé válik. Sokszínű paletta ez a regény. A különböző életek és sorsok ábrázolásával egy egy