Erdélyi ezredek és a Székely Hadosztály – Kiadatlan írások 1938-1946

79,00lei

Szentkereszthegyi Kratochvil Károly kiadatlan írásai, naplói, feljegyzései nemcsak a történészek számára kiváló és nélkülözhetetlen forrásmunka, hanem az érdelődőknek is izgalmas hadtörténet az első világháború utáni kaotikus évek mindennapjairól. A feljegyzések egyes részei még korábbi időszakról vallanak, a nyugati front eseményeiről (pl, Isonzo) vagy a galíciai pokolról, ezen írások néhány darabja gyűjteményes kiadványban ugyan megjelent a 30-as években, de többségük csupán lapközlésben látott napvilágot.
Hasonlóan izgalmasak az erdélyi hadszíntér történetei, napi krónikái, valamint a szerzővel készült korabeli riportok és beszámolók ismeretlen ismeretei, melyek eleddig csak a Hargitaváralja, a Pesti Hírlap, az Egyetértés, az Ellenzék, a Nemzeti Újság, a Kis Újság kolumnáiban szerepeltek 1933 és 1942 között.

A termék megvásárlásával 6 hűségpontot gyűjthetsz!
Raktáron Várható szállítási idő 2-3 munkanap

Szentkereszthegyi Kratochvil Károly (1869-1946) katonatiszt, a Székely Hadosztály parancsnoka. 1894-ben bekerült a bécsi hadiakadémiára, mely intézmény a vezérkar előszobájának számított. Tanulmányai befejezése után nem sokkal, 1900-ban ki is nevezték vezérkari századossá. Képzettségére, képességeire jellemző adat, hogy ekkortól előbb a pécsi hadapród iskola, majd a Ludovika Akadémia tanára lett. A tehetséges fiatal tisztre felfigyeltek az udvarnál is, 1909-től József főherceg két fiának, József Ferenc és László Liutpold főhercegeknek a nevelését irányította. Az első világháború kezdetekor saját kérésére felmentették az udvari szolgálat alól, frontszolgálatra osztották be. 1914 végétől (alezredesként) a mk. nagyváradi 4. gyalogezred parancsnoka lett, ezredével végig járta mind a galíciai, mind az olasz hadszíntereket. Az isonzói csaták során ezrede a Görz közelében emelkedő Monte San Michele magaslat védelmében tüntette ki magát, a hosszú, mostoha körülmények között vívott harcok során egyenruhájuk a felismerhetetlenségig összesározódott, ennek következtében később az ezredet az „agyagemberek” névvel illették. Kratochvil 1917-től a 39. dandár (ennek része volt a 4. ezred) parancsnoka lett. Első világháborús hőstetteiért 1929-ben megkapta a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. 1918 végén, a háborús vereség után csapatait zárt katonai rendben vezette állomáshelyükre, Nagyváradra, ami a kor körülményei között (Linder Béla hírhedt kijelentése, meg a frontkatonák körében zajló agitáció) jelentős cselekedetnek számított. 1918 novemberében kinevezték az V. erdélyi katonai kerületi parancsnokság élére, Kolozsvárra. Ez (mivel a forradalmi kormányzat hibájából az alakulatok katonái szétszéledtek) tulajdonképpen csak adminisztratív tisztség volt, tényleges haderő nem állt rendelkezésére.
1918 decemberében a románok erdélyi betörését látva erőfeszítéseket tett a fegyveres ellenállás lehetőségeinek megteremtésére, nagy sietséggel szervezte a volt erdélyi ezredek feltöltésére irányuló toborzást. Kolozsvárott megkereste néhány fiatal székely tartalékos tiszt, akik felajánlották, hogy a már elfoglalt Székelyföldről toboroznak önkénteseket. Kratochvil a tervet elfogadta, ez a toborzás alapozta meg a későbbi Székely Hadosztály létrejöttét.
1918. december 24-én a román csapatok benyomultak Kolozsvárra. Kratochvil korábban úgy döntött, hogy – mivel még nem alkalmasak a sikeres ellenállásra – csapatait nyugatabbra vonja, az Erdély földrajzi határát jelentő magaslatok, hágók, szorosok vonalába, és ott várja be a további csatlakozókat. A Székely Hadosztály és az erdélyi katonai kerületi parancsnokság alá tartozó egyéb csapatok (mindkettőnek Kratochvil volt a parancsnoka) 1919 januárjától április 16-áig állták útját a románoknak a Máramarosszigettől a Belényesi-medencéig tartó frontszakaszon.
Kratochvil azonban már március 21., a Tanácsköztársaság kikiáltása után felkereste az Erdélyi Kormányzótanács vezetőjét és kijelentette, hogy „készen áll a román hadsereg oldalán harcolni a proletárdiktatúra ellen”.
Kratochvil visszaemlékezéseiben leírta, hogy április 16-án „átcsoportosította” hadosztályát – azaz a hadvezetés engedélye nélkül visszavonult. Elhatározását a hadvezetésnek küldött jelentésében azzal indokolta, hogy 60%-os veszteséget szenvedett a románoktól, ami nem volt igaz. 1919. április 20-án megszakított minden érintkezést a Hadügyi Népbiztossággal és tárgyalásokat kezdett a fegyverletételről a románokkal. 26-án, Demecsernél letették a fegyvert. A fegyverletétel után a románok, ígéretük ellenére, Kratochvilt tiszttársaival együtt egy időre Brassóba internálták.A fogságból történt szabadulása után (közben egy, a román állam elleni bűncselekmény vádjával indított, halálbüntetést is kilátásba helyező eljárás is folyt ellene) 1921-től a debreceni vegyesdandár és katonai körlet parancsnokává nevezték ki altábornagyi rangban.
Katonai pályájának végén, 1923-24-ben a Hadtörténelmi Múzeum igazgatója volt, majd viszonylag fiatalon, ereje teljében nyugdíjazták.
Kiadatlan írásai, naplói, feljegyzései nemcsak a történészek számára kiváló és nélkülözhetetlen forrásmunka, hanem az érdelődőknek is izgalmas hadtörténet az első világháború utáni kaotikus évek mindennapjairól. A feljegyzések egyes részei még korábbi időszakról vallanak, a nyugati front eseményeiről (pl, Isonzo) vagy a galíciai pokolról, ezen írások néhány darabja gyűjteményes kiadványban ugyan megjelent a 30-as években, de többségük csupán lapközlésben látott napvilágot.
Hasonlóan izgalmasak az erdélyi hadszíntér történetei, napi krónikái, valamint a szerzővel készült korabeli riportok és beszámolók ismeretlen ismeretei, melyek eleddig csak a Hargitaváralja, a Pesti Hírlap, az Egyetértés, az Ellenzék, a Nemzeti Újság, a Kis Újság kolumnáiban szerepeltek 1933 és 1942 között.

ISBN

9786156502377

Kiadás éve

2024

Kiadó

Erdélyi Szalon Kiadó

Kötés

puha kötés

Oldalszám

392

Szerző

Szentkereszthegyi Kratochvil Károly

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Erdélyi ezredek és a Székely Hadosztály – Kiadatlan írások 1938-1946” értékelése elsőként