Gild – Aranyozott – éldekorált

A szellemek ránk hagyták ezt a világot. És a hatalommal bírók átvették az uralmat.
Arany.
Arany padló, arany falak, arany bútorok, arany ruhák. Highbellben, a fagyos hegyekben épített kastélyban minden aranyból van.
Még én is.
Midász király mentett meg. Kiemelt a nyomorból, és felmagasztalt. Én lettem a drágasága. A kegyencnője. Én vagyok az asszony, akit érintésével arannyá változtatott, hadd lássa mindenki, hogy az övé vagyok. Hogy megmutassa, milyen hatalmas. Megvédett, én pedig neki adtam a szívemet. Bár nem hagyom el a kastélyt, mégis biztonságban vagyok.
Ám egy nap kitört a háború a királyságban, és egyezséget kötöttek.
Váratlanul visszaéltek a bizalmammal. Próbatétel elé állították a szerelmemet, és rá kellett jönnöm, hogy mindaz, amiről azt hittem, Midászról tudok, talán tévedés.
Mert a kalitka, amiben tartanak – hiába van aranyból -, azért csak kalitka.
De lehet, hogy a szörnyetegek a rácsok túloldalán elérik, hogy azt kívánjam, bárcsak sose mentem volna el.