Gyermekvers- és mondókagyűjtemény a logopédiai munkához

Az utóbbi időben egyre több gyermekverset, gyermekdalt, népi mondókát stb. tartalmazó kiadvány látott napvilágot, így lehetővé vált, hogy a logopédia speciális szempontjainak megfelelő gyűjtemény készüljön. Ez a lehetőség azonban a könyv elkészültének csak egyik indítéka volt. Fontosabb ok, hogy a beszédkorrekcióra és a beszédhibák megelőzésére fordított erőfeszítések mind jobban felkészített logopédusokat kívánnak meg. Milyen elvek szerint válogattuk a verseket? A válogatás egyik szempontja tartalmi, tematikai volt: óvodás és alsó tagozatos gyermekeknek szóló versekre szorítkoztunk. A másik fonetikai-logopédiai természetű: lehetőleg olyan versek kiválasztása, amelyekben egy-egy fonéma, fonémacsoport viszonylag gyakran fordul elő.
A kötet felépítéséről: a gyűjtemény főként a pöszeség korrekciójának automatizálási fázisához ad segítséget (bár haszonnal forgatható a beszédnevelés más területein is), ezért a verseket a gyakorlandó fonémáknak megfelelően öt nagyobb csoportban tartalmazza: a zárhangok, a réshangok (a j kivételével), a likvidák és a j, az alveopalatális mássalhangzók valamint az ö és ü alkot egy-egy részt. A kötet végén nyelvtörőket találunk. Az egyes csoportokba tartozó versek közül néhányat át lehetett volna helyezni másik csoportba. Ez a dolog természetéből fakad, és azt jelzi, hogy az adott vers több beszédhang korrekciójához is felhasználható. A gyűjtemény használatát szeretné megkönnyíteni a tartalomjegyzéken kívül szerkesztett, a szerzők és kezdősorok szerinti mutató.
Az olvasó a jegyzettel egy lehetőséget kapott tanítási anyagának kialakításához. Azt azonban a kötet használójának kell eldöntenie, hogy ezzel a lehetőséggel mikor és hogyan él. Logopédiai módszertani ismereteire támaszkodva kell kiválasztania a korrekciós munka céljait leginkább szolgáló verset vagy versrészletet. Nem volna szerencsés, ha a kötet azt sugallná, hogy a leendő logopédus lemondhat a munkájában felhasználható gyermekversek másutt is fellelhető darabjairól, és saját gyűjtemény kialakításáról. Ellenkezőleg, erre szeretnénk ösztönözni azzal is, hogy bevalljuk, az összeállítás nem törekedett (és nem is törekedhetett) teljességre.