Itt sem fogunk élni

„Ha az ember lánya spórolt pénzét összegyűjtve egyirányú repülőjegyet vált Mexikóba, majdonnan is továbbmegy – tovább és egyre csak tovább –, biztos lehet benne, hogy ezer meg ezer kis elbeszélés témájába botlik az úton. Világvégi motelben, kamionban, sátorban és fizetős vécében alszik. Belize-i rasztakunyhóban főzi a banánlevest, pótszülőkre lel Peruban, katonákkal felesel az indiai hegyek között, karanténhostelbe kerül Új-Zélandon. Gyerekekre vigyáz, lángost süt, pultozik, birkát nyír.
Életre szóló barátságokat köt. Néha pokolba kívánja a jelenben élést, pokolba önmagát. Mert mit ér ezer kihívás a beteljesült szerelemhez képest? Aztán újra egy kocsi platóján száguld a naplementében.
Vagy beköltözik a Dob utcába. És onnan is továbbmegy, egyre csak tovább, míg… Mit jelent pontosan megérkezni? Torner Anna öt éven át járta a világot. A blogbejegyzéseiből és talán el sem küldött leveleiből született regény – mely egyszerre útirajz és napló – azoknak szól, akik nem szűnő kíváncsisággal keresik a saját útjukat.” (Purosz Leonidasz, a kkötet szerkesztője)