Járj túl az eszeden! – Csínytevők, kölcsönös függés, kozmikus bújócska

Ahhoz, hogy észhez térj, néha ki kell lépned az elmédből – ez Alan Watts egyik kedvenc mondása volt. Miért jelentenek a tekintélyelvű nyugati vallások tekintélyelvű világmodelljei komoly akadályt szellemi utunkon? Miért hisszük el „önmagunk mítoszát”, hogy testbe zárt, a körülöttünk lévő világtól elkülönült egók vagyunk? Hogyan léphetünk túl ezen az illúzión, áttörve a racionális elme korlátait, és szabadulhatunk ki megszokott, hétköznapi tudatosságunk csapdájából? Hogyan tágíthatjuk ki a tudatosságunkat és ismerhetjük fel a körülöttünk zajló kozmikus bújócskát? Hogyan hívhatjuk segítségül ehhez a legnagyobb csínytevők, a nagy zen mesterek tanításait? Mi az „irányított véletlen” művészete – mi történik, ha nem vesszük többé olyan komolyan az életünket, hanem teljes őszinteséggel elkezdjük élvezni azt? Miért éppen a káosz és az üresség elfogadása vezet el ahhoz, hogy megtaláljuk legmélyebb célunkat?