Júlialepke

Nem adok rád halhatatlanságot, nem bántom az egódat sem, nem is tehetem, nem vagy az ügyfelem, én csak mesélni jöttem neked, ehhez gyűjtöm az erőt.”
EGRESSY ZOLTÁN
1967-ben született Budapesten.
József Attila- és Szép Ernő-díjas író
”Én a szultán táncolója voltam – kezdi történetét egy fiatal nő. – Azt is beszerelmesítettem magamba.” Egressy Zoltán harminc elbeszélésében mesél többek között a méregkeverő asszony, a pusztába vágyó kisfiú, az álomátadó, a Krokodilkönny klub írója, a halhatatlan költő, egy őrzőangyal, valamint a világmindenség valaha élt legnagyobb árulója.
Az elbeszélők, akár fiatalok, akár középkorúak, akár idősebbek, és akár egyszerű emberek, akár bonyolult lelkek (nem mintha nem lenne minden élet és minden lélek bonyolult a maga a módján), szélsőséges érzelmi állapotban vannak, életük fordulópontján járnak. Olykor sokrétű, rejtélyes kapcsolódások is felfedezhetők köztük, hiszen motívumok, helyszínek, szereplők térnek vissza. A téma szinte minden esetben a szerelem. Vagy a szerelem fantomja. Vagy a szerelem akarása. Esetleg az elmúlása vagy átalakulása.
A kötet első két ciklusát a szerző korábbi elbeszélésköteteiből válogatott írások alkotják, a harmadik az újabb alkotásokat tartalmazza. Az első kötet érzelmektől fűtött, sokszor szélsőséges végkifejletekbe torkolló novelláit az epikusabb, de ugyancsak szenvedéllyel teli középső ciklus követi, míg a legújabb művek valamelyest távolságtartóbbak; az összes monológban megmutatkozik azonban az író feszültségteremtő képessége és sajátos humora.