Ma éjjel eljövök érted

megélheti-e a konvenciókon és hivatásán túli személyes szabadságát az amúgy is önemésztő, mélyen hívő ember, s ha már megtette, hogyan álljon meg a képmutató közvélemény, és főleg saját maga előtt? Lőrincz György elbeszéléseiben, novelláiban nem pusztán magával von bennünket a lélek kusza és sötét barlangjárataiba, utána napvilágra is segít: hol lebegőbben, hol kristályosabban, de minden írásában jelen van az a ”talpig nehéz hűségbe” bújtató, a felelősség vállalásában gyökerező évszázados értékrend, amelyet a szerző szülőfalujának közösségéből hozott magával.A kötet másik fontos témája az öregedés: ezek személyesebb, vélhetően a saját élmények bizalmába fogadó művek, a számvetésnek a hitvesi hűség és szeretet földjébe ültetett, fehéren virágzó cseresznyefái. A természetközelben felnőtt író a családi tragédiákról, az öregség tapasztalatáról is az élet-teljesség részeként, a festői vonásokkal felvitt, folyton megújuló erdélyi táj képeivel beszél nekünk.