Magamtól féltem elejitől fogva

Huszár Sándor (1929–2005) író és moralista proletárból lett „fiatal munkásíró”. A Hét főszerkesztői posztját nehezen vállalta, vergődött, dolgozott, nemsokára úgy látszott, győzött, végül belebukott A Ceauşescu-rendszerben született ötezer oldalas naplója hatalmas kollázs, teli újságkivágattal, cenzúrától kidobott saját kézirattal, nyomdába nem került beszélgetésekkel Hervay Gizellával, Bálint Tiborral; Benedek Marcell, Karinthy Ferenc, Méliusz József, Örkény István, Radnóti Zsuzsa, Sarkadi Imréné és mások leveleivel.
A díszletet sem csak a kolozsvári Utunk-szerkesztőség füstös szobái, apparatcsikok komor szentélyei kínálják, hanem a Sétatér, a Kétvízköz, a Főtér, a nyomasztó Bukarest és Szatmár, Nagybánya, Bánffyhunyad, Temesvár és a székelyföldi tájak. Ám a meghitt otthonokban ott suttog a fenyegetés, a rágalom, a rémhír. A barátok, álbarátok mellett magyar és román KB-titkárok, miniszterek veszik körül a Securitate tábornokaival, akik megfeddik beosztottjaikat, ha Huszárt az utcán, rosszul követték, mert észrevette őket.
Egy nagyhatalmú kolozsvári román funkcionárius Huszárt modortalan, viselkedni nem tudó embernek mondta. Nem azért, mert az udvarias, jól öltözött, többnyire kedélyes magyar elvtársat faragatlannak gondolta volna, hanem mert folyton ellentmond, kiáll másokért, örökösen cselez, miközben „egyetért”.
A Magamtól féltem eleitől fogva egy erdélyi magyar életkaland előtörténete, a Huszár-naplók 1967 januárjától 1970 decemberéig tartó kötete.
Csapody Miklós