Magyar népi énekiskola I

A paraszti társadalomban természetes volt, hogy a gyermekektől kezdve a legidősebb korosztályokig egyaránt szinte mindenki tudott énekelni, a zene, a népdal születésüktől kezdve végigkísérte életüket. Sajnos ez már a múlté. A modern ember alig énekel, s ha énekel is, dalai általában a múló divathoz kapcsolódó, kevésbé értékes „alkotások”. Könyvünkben azt szeretnénk megmutatni, hogy a népdal nem csupán a régi idők emléke, hanem a mai ember is magáénak érezheti.
Lajtha László írja: „A népzene nemcsak egy lepréselt virág, hanem élet is.” Ezt a zenét azonban ma már csak tudatos tanítással-tanulással lehet életre kelteni. A régi falusi közösségekben a dal szájról szájra szállt, vagyis hallás útján terjedt. Ezt a tanulási módot kíséreljük meg alkalmazni a mai élet szabta keretek között úgy, hogy a mellékelt CD-k hallgatásával sajátítjuk el a dalokat. A CD-k anyagát népzenei hanglemezekről, a Magyar Tudományos Akadémia gyűjteményeiből, valamint saját és egyéb gyűjteményekből válogattuk. A tanulás alapja tehát az eredeti hangzó forrás, melyet a csatolt kották csupán kiegészítenek, magyaráznak. Bartók Béla szerint ugyanis „bizonyos hangadásban, hangszínben, tempóban és sok más apróságban megnyilvánuló előadásmódok nagyon jellemző hozzátartozói a népi zenének: tehát nem csupán a dallam leírható hangjai a fontosak, hanem a dallam előadásával járó sok egyéb tulajdonság is, mint a dallam megjelenítő eszköze”.
A népdal tanítása alapos szakmai felkészültséget igényel. Legfontosabb feltétele a hangképzés ismerete, mely bármilyen műfajú énekléshez elengedhetetlen. Bár a hangképzés alapszabályai bizonyos mértékben az összes énekes műfajra egyaránt vonatkoznak, számolnunk kell módszertani különbségekkel is, melyeket a népi dallamvilág stiláris eltérései szabnak meg. A CD-k, valamint könyvünk módszertani és népzenei fejezeteinek segítségével bárki eljuthat a stílusismeret azon fokára, hogy a népdalt a sajátjaként énekelheti, díszítheti, adhatja elő. Műkedvelő érdeklődők és énektanárok, művészi pályára készülők egyaránt meríthetnek belőle. Ajánljuk tehát a tankönyvet minden általános iskolai, középiskolai és felsőoktatási intézménynek, ahol énektanítás szerepel a tantervben, továbbá népdalköröknek, táncházba járó fiataloknak, zeneiskolai szolfézstanároknak és tanulóknak. Nem utolsó sorban ajánljuk az óvónők számára, hiszen a zenei nevelés, ízlésformálás már az óvodában elkezdődik, és a könyv első kötetében sok gyermekjáték, népszokás található már az óvodáskorúak számára is. Így megvalósulhat könyvünk célja, hogy a népdaléneklés közkinccsé váljék, és tovább éljen a következő nemzedékekben.