Mire ez a nap véget ér

Ez a mű egy ifjúkori önarckép. Főhősében, Sziránóban, aki szelíd humorral ábrázolt lúzer, egyszersmind az élet álruhás királya, a szerző a kamaszkori énjét teszi vizsgálat tárgyává. Ennek a műnek nincs főhőse. Kaleidoszkópszerűen villantja fel a szereplők sokaságát. Hol Kukát, hol Görcsegeret, hol további meghitten furcsa nevű szereplőket látok a középpontban. Megesik a szívem rajtuk, de azért mégiscsak Sziránó az igazán fontos. Övé az a biztos pont – nézőpont -, ahonnét a szerző kimozdítja helyéből a világot. Ezért a kimozdításért érdemes egy regényt megírni. És elolvasni.