Pacsinkó

„Nyertesből csak kevés akadt, vesztesből viszont annál több. Mi mégis tovább játszottunk, mert reméltük, hogy egyszer ránk mosolyog a szerencse!”
Az 1900-as évek elején, egy csendes koreai halászfaluban a még kamasz Szundzsa teherbe esik egy gazdag idegentől. A férfi a tenyerén hordozná, ám amikor a lány rájön, hogy szerelme nős, inkább hozzámegy egy betegeskedő keresztény lelkészhez, és vele tart Japánba. Döntésével, hogy visszautasítja születendő fia nagy hatalmú apját, és hátrahagyja otthonát, drámai eseménysorozatot indít el, amely négy generáció életét határozza meg a 20. századi Japán idegen, sokszor ellenséges világában. Itt a bevándorlók bádogviskókból álló nyomornegyedekben élnek, s míg a felnőttek az utcán árult kimcshivel és a végkimerülésig végzett munkával próbálják fenntartani a családot, a gyerekek az iskolai kiközösítéssel és a származásuk miatti szégyennel néznek szembe. Ebben a kirekesztő társadalomban a család felemelkedésének egyetlen útját a népszerű, flipperhez hasonló szerencsejáték, a pacsinkó jelentheti, ám a pacsinkószalonok füstös félhomályában a sors éppoly kiszámíthatatlanul taszítja ide-oda a makacsul reménykedőket, mint a játék apró acélgolyóit a rézszögek erdeje.