Székely Jeruzsálem – Esszéregény az identitásról

„A Székely Jeruzsálem történetei egy figyelemre méltó Európa-esszé közegében folynak…” – írta az első kiadás megjelenésekor a kritika.
Az európai identitások drámáiról írtam a könyvet, és ilyen értelemben tényleg ‘Európa-esszé’.
A huszadik századi szenvedéstörténetek legmélyéről, ‘holokauszt-közelségből’ akartam végignézni Európán, magunkon. (Szávai Géza interjúrészlet, 2018)
Erdély legendásan toleráns földjén, ahol több nemzet él sok évszázada egymás mellett – a 16. század végén a zsidók hitére tért át egy magyar közösség. Lelki zsidóknak vallották magukat.
A vérségileg nem, de lelkileg zsidó székelyföldi emberek szinte hihetetlen története: a hitvallásért vállalt végeérhetetlen üldöztetésről szól. Valóban ótestamentumi, kemény és zord sors verte a „székely zsidózókat, székely szombatosokat” (így nevezte őket az erdélyi köznyelv).
A huszadik század negyedik évtizedére már csak néhány szombatos család maradt a Küsmőd pataka melletti Bözödújfaluban (a „székely Jeruzsálemben”). Aztán jöttek a zsidótörvények…
…Végül a falu is Ceauşescu faluromboló politikájának áldozatául esett: elárasztották vízzel.
Ennek a több évszázados történetnek a sokfelé ágazó szálait követheti az olvasó Szávai Gézának az identitásról szóló, vallomásos esszéregényében.
A Székely Jeruzsálem megjelent románul, franciául, és újabb nyelveken is előkészületben a kiadása”